A mérete elérheti a félméteres nagyságot, mellyel nem tartozik a kistermetű gyíkok közé. A teste enyhén lapított, azonban ehhez képest a feje széles és robusztus. Felfokozott izgalmi állapotban a torkán a szakállát erőteljesen kifeszíti, a száját pedig szélesre tátja. Ezáltal a torokpikkelyek igen ádáz külsőt kölcsönöznek neki, s közben a teste felfúvódik, szinte kör alakúvá változtatva a hátát is. Az oldalain látható tüskék ilyenkor egyértelműen kimerednek, felágaskodnak.
Egyes egyedek színeit megfigyelve különféle tapasztalatunk lehet. Némelyek a szürke színárnyalatait hordozzák magukon, mások a barna vagy homokszín keverékének mintázatában pompáznak. A hasuk egészen világos, de lehet fehér is. Természetesen a fény és a meleg megváltoztatja az állat külsejét és a viselkedését, miáltal a magas hőmérséklet hatására a színe és a mintázata erőteljesebbé válik, az állat pedig határozottan élénkebb lesz. A hímeknél sokkal kirívóbb ez a változás, mint a nőstényeknél. Ráadásul a hímek feje valamivel nagyobb is, tehát e két tényező figyelembevételével sikerülhet megállapítani a különbséget a két nem között.
A tüskés, illetve szakállas agáma egyre elterjedtebb a terraristák körében, mivel igen jól tartható, szelíd állat.
Főként rovarokkal, lárvákkal, pajorokkal táplálkozik, de a nagyobbak elfogyasztják a szopósegeret is. Kedveli a gyümölcsöket, mint például az almát és banánt, de szívesen megeszi a salátát is.
Nagyon barátságos, nyugodt állat. Még egy gyerek is hamar megtanulja a gondozását. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az agáma - és a hasonlóan táplálkozó hüllők tartása mellett, el kell viselni a rovarokkal, - mint szabadulóművészekkel járó váratlan kellemetlenségeket is.
Aki minderre hajlandó, nem fog csalódni, hiszen egy rendkívül bájos, barátságos, nyugodt és szép állatot költöztet be a lakásába.
Violet. G. Waters
